1942 az utolsó nagy német sikerek éve volt a II. világháborúban. A tengely erői az év első felében még mindenhol támadtak, hogy év végére mégis minden fronton defenzívába szoruljanak. Erről tanúskodik a keleti front, a Csendes-óceán, és Észak-Afrika története. Sztálingrád, Midway, El-Alamein. A hétvégén El-Alamein-nél zajlott ütközetek emlékére kerül ismét egy akció megrendezésreami 2012.06.30-án 07:30 órától, 2012.07.03-án 07:00 óráig fog tartani.

Az esemény idelye alatt a következő kedvezményekben részesülhetünk:

- x3 XP a nap első győzelmére minden járművel

- 50%-os árengedmény a következő tankok árából:

- 50%-os árengedmény a következő prémium tankok árából:

- 50%-os árengedmény az összes prémium lőszer árából

Egy videó eredeti felvételekből:

Rövid áttekintés a történelmi helyzetről:

Rommel 1942. június 23-án betört Egyiptomba, bízva abban, hogy a következő hónap végére már elfoglalhatja. A támadást lassította az elnyúló utánpótlási vonal és a járművek/fegyverek egyre rosszabb állapota. Június végén a német-olasz erők nagyjából 104 páncélost tudtak felvonultatni a szövetségesek 155 páncélosa ellenében. 

A Royal Air Force június végén folyamatosan támadta az előrenyomuló tengelyhatalmi csapatokat, ezáltal fedezve saját visszavonuló egységeiket. Az előretörő erők azonban a repülőterek elfoglalásával és a Luftwaffe előretolásával tompítani tudták a támadások erejét. Rommel sorra foglalta el az ellenséges támaszpontokat, és tíz nappal Tobruk bevétele után az el-alameini vonalnál állt. 

Alexandriában a pánik uralkodott el a szövetségeseken. A haditengerészeti támaszpontot kiürítették, a fontos iratokat elégették. A német propaganda kihasználta a lakosság angolokkal szembeni elégedetlenségét, és demagóg ígéretekkel - melyeket repülőről, röplapokon szórtak szét - felkelésre szólították fel őket. 

Az El-Alamein térségében védekező szövetséges erőket folyamatosan friss csapatokkal/felszereléssel töltötték fel. Itt az erődrendszer nem volt ugyan teljesen kiépítve, viszont délen kitűnő védelmi vonalat alkotott a járhatatlan Kattara-sivatag. Ezért Rommel a szokásos átkaroló/bekerítő hadművelet helyett csak a frontális támadás mellett dönthetett, ami már a védőknek kedvezett. 

Ekkorra a tengelyhatalmi erőket már jelentősen kimerítették a veszteségek. A gépeik állandóan meghibásodtak, késlekedett a csapatok fegyverrel és élelmiszerrel való ellátása is. Júliusra 55 közepes páncélosra, 70 olasz harckocsira, 330 német és 200 olasz ágyúra, valamint 2 ezer német és 8 ezer olasz katonára támaszkodhatott Rommel. Bízott benne, hogy elérik az el-alameini vonalat, mielőtt a védők túlságosan megerősítenék azt. Az 1. dél-afrikai hadtest és a 6. új-zélandi dandár állt vele szemben, mögöttük pedig az újjászervezett gyarmati csapatok. A terep nem kedvezett a bekerítés stratégiájának, így maradt a frontális támadás, de a védők kitartása miatt a német-olasz csapatok nem tudták áttörni a védelmet. 

Július 2-án ismét egy sikertelen támadást könyvelhetett el a tengelyhatalmi hadsereg. Miközben 60 páncélost vesztett, Rommel megpróbált előrenyomulni a Ruweisat-gerinc felé. A Royal Air Force és a védelem zárótüze miatt a 90. Könnyhadosztály is megtorpant. A harc estig tartott az ellenmanővert végrehajtott szövetséges 1. páncélososztállyal és a 7. gépesített dandárral, minek következtében Rommelnek 26 páncélosa maradt.  

Ránki szerint Rommel hibát követett el, amiért rögtön az első védelmi állást támadta meg, ami miatt elveszítette a lendületét. Július 3-án az Ariete hadosztályt támadás érte egy mélyedésben, mert túl mélyen nyomultak előre megfelelő felderítés és támogatás nélkül. Ennek következtében több hadieszközt zsákmányoltak a britek. Az olasz hadosztály több mint ötszáz katonát vesztett. Ezután a 21. és 15. páncéloshadosztály támadást indított a szövetséges védelem középső szakasza ellen. Az 1. és 2. Afrikai dandár valamint a 22. harckocsi dandár verte vissza a támadást. Csak ezen a napon négyszáz bevetést indított a RAF.  

Az átkelés ekkorra szinte már lehetetlennek tűnt. Az ULTRA tevékenységének köszönhetően Auchinleck Rommel szinte valamennyi lépését, csapatainak helyzetét ismerte, ezáltal az ellentámadásokat a lehető leggyengébb csapattestek - általában az olaszok - ellen intézte nem kevés sikerrel. Az olasz egységek gyengesége miatt Rommel kénytelen volt a német és olasz csapatokat felváltva bevetni, hogy azok hiányosságait kiegyensúlyozza. 

Az ULTRA által megfejtett üzenetekből Auchinleck arra a következtetésre jutott, hogy az ellenség a teljes összeomlás szélére jutott, és már csak negyvenkét harckocsi állt összesen a német-olasz csapatok rendelkezésére. Rommel viszont túlozva jelentett a főhadiszállásnak, mégpedig, hogy négy hadosztályt vesztett el. A szövetséges haderő támadására viszont megerősítették lövészárkokkal és aknákkal a védelmi vonalaikat. A cél a gyenge olasz csapatok megtámadása és megsemmisítése volt, ám a július 22.-én megindított roham teljes kudarcba fulladt, mert a szövetséges csapatok ismeretlen erődtámpontokba ütköztek. Főleg a 6. Új-zélandi gyalogoshadosztály szenvedett súlyos veszteségeket.  

A német-olasz csapatok tovább erősítették állásaikat, továbbhaladni viszont nem voltak képesek. Auchinleck terve, hogy megsemmisítse az ellenséges páncélosokat, szintén kudarcba fulladt. Sikerült tehát megállítani a tengelyhatalmak előretörését, de a veszteség tekintetében a szövetségesek álltak rosszabbul.

FORRÁS:http://wotinfo.gportal.hu/gindex.php?pg=34563311&nid=6222525